Beszélhetünk magyar kezdeményezésekről a kosárlabda terén?
Ahogy nőttek a gyerekek, és nőtt a csoportok száma, nőtt az étvágy is, és kerestük azokat a lehetőségeket, ahol nemzetközi szinten is megmutathatjuk magunkat. Így került sor az első bécsi tornára, ahol kialakultak az első kapcsolatok a magyar klubokkal, akikkel azóta is együttműködünk. Aztán elgondolkoztunk azon, hogy egy sportbázis építésébe fogjunk, nyilvánvalóan már nem csak a mi száz gyerekünknek, hanem sokkal többről volt szó. Így jött be a képbe a Székely Bajnokság, a Székely Olimpia, a Székely Válogatott. Mi, erdélyi székelyföldi csapatok ismertük egymást, mert a bajnokságokban is játszottunk egymás ellen, és mivel
éreztük a román nyomást, hogy úgy mondjam, bíráskodásban, a nézők beordibálásaiban,
bizonyos esetekben fejben, és lehet, hogy túléreztük ezt az egészet, hogy nem csípik a székelyföldi csapatokat, kitaláltuk, hogy legyen egy Székely Bajnokság. Ez eredetileg olyan korosztályokban indult el, ahol nem volt Román Bajnokság, aztán később minden korosztályban, fiúknál és lányoknál, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Marosvásárhely játékosaival és edzőivel. Közben készült a sportbázis terve magyarországi partnerekkel, a Sapientia egyetemmel közösen lett volna ez megvalósítva, és akkor felmerült az, hogy a Székely Válogatott játsszon egyet a Magyar Válogatott ellen női kosárlabdában. Sikerült is, az akkori magyar államelnök nemzetpolitikai tanácsadójának a segítségével 2013 decemberében, mikor már másodszor szerepeltünk a Siriusszal a Magyar Nemzeti Bajnokságban.
Talán a székely-magyar válogatott meccs volt a legnagyobb élmény,
de játszani a Magyar Bajnokságban a második legnagyobb élmény volt a tizenkét év alatt. A hazai meccseket Mezőberényben játszotta a Sirius, mert Iványi Laciékkal olyan kapcsolatunk volt, hogy ezt megtehettük. Azt nem sikerült elérni, hogy a hazai meccseinket itthon játsszuk, pedig Debrecen például nagyon akarta volna, de ezt már a szövetségek nem díjazták. Mindez azért jöhetett létre, mert Bécsben kialakítottuk a kapcsolatainkat Gödöllővel, Mezőberénnyel, a BEAC Budapesttel, Debrecennel, a Rátgéber Akadémiával. Inkább visszük kicsi gyerekeinket nyáron a Rátgéber Akadámiára, mint a Román Nemzeti Bajnokságra mini és baby kategóriában, mert többet tanulnak a gyerekek kosárlabdában is, és emberi kapcsolatokban, barátságokban is, ami aztán remélhetőleg végigkíséri a pályafutásaikat, meg még tovább mutathat. –